Új koromban eltelt már vagy
ezer év azóta,
Élt e földön négy nagy mágus,
róluk szól e nóta.
Hősi lelkű Griffendél, kit tágas sík nevelt,
Szép Hollóhát ifjúsága zord hegyek közt telt.
Szelíd szívű Hugrabug kies völgyel lánya,
S ravasz Mardekár hazája erdők ingoványa.
Kell egy mágus- tanház vélte a hőskor négy bölcse
A Roxfort lett közös álmuk, s munkájuk gyümölcse.
Kezdetektől volt egy háza, külön mind a négynek,
Hiszen ki-ki más-más vírtust tartott fő erénynek.
Bátor szívű ifjak gyűltek Griffendél köré,
Hollóhát az észt helyzte mindenek fölé!
A szorgosokhoz húzott mindig jó Hugrabug szíve,
S a becsvágyók közül került ki Mardekár sok híve.
Egy kérdésre kereste még a négy bölcs a választ:
Holtuk után az ifjaknak házat vajh ki választ?
Griffendél fejéhez kapott, levett róla engem,
észt töltött belém mind a négy, s
így Teszlek Süveg lettem.
Húzzatok hát fületekre, ne tátsátok szátok!
Megtudjátok menten, melyik
ház illik hozzátok!