5. részből
Butti 2006.02.26. 08:56
katt ide!
Ez a leghosszabb dala!
Hajdan,új voltam még, négy mágus összeállt, s eldöntötték, létrehoznak egy varázstanodát, hol az ifjak hallgathatják oktatóik bölcs szavát. S tovább adhatják a vének tudásuknak legjavát. Sokan mondták, nemes a cél, Melyért a négy síkra száll; nem hitték, hogy valaha is rút viszály közéjük áll. Mély barátság fűzte össze Griifendélt és Mardekárt; jóban rosszban összetartott Hugrabug és Hollóhát. De jaj, egységük víg napját széthúzásnak bús éje követte - és erről szól a Teszlek süveg meséje. Szólt Mardekár: "Az jöjjön, ki mágus szülők gyermeke." Szólt Hollóhát: "Azt tanítsuk, kinek éles az esze." Szólt Griffendél: "Iskolánkba bátor ifjak jöjjenek!" Szólt Hugrabug: "Énelőttem egyenlő minden gyerek." Véleményük különbözött, össze mégse vesztek. Eldöntötték, mindannyian felelősek lesznek egy-egy házért, mely az övék: így Mardekár, teszem azt, magához hívatott minden tiszta vérűt és ravaszt. Hollóhátnál az okosok hasznát látták eszüknek; bátor lelkű társaik meg Griffendélhez kerültek. Hugrabughoz ment a többi. De akkoriban még négy hű barát volt a négy ház, szent volt a szövetség. Sok-sok évig honolt béke köztük, és egyetértés; Mígnem végül kapzsi becsvágy, sima szó, kísrértés egymás ellen fordította a négy büszke házat, és közöttük féltékenység, gyűlölködés támadt. Egy ideig már-már úgy tűnt, a Roxfortnak vége - hiszen barát barátnak lett esküdt ellensége. Végül aztán egyik reggel elment a vén Mardekár; és az ádáz tusa nyomban véget is ért; haj de már nem lett újra egy, mi egy volt s négy házunk azóta bús emlékét őrzi annak, mit elsír e nóta. Így eshetett, hogy megkaptam, kényszer szülte posztomat. Kár, hogy ami egyben teljes, négybe épp én osztom azt. Dalomba pár új srófát azért szövök ma bele, mert, bár elvégzem munkám, sejtem, kárt teszek vele. Régi bűbáj kötelez rá, hogy betöltsem tisztemet, de oldom, mit kötni kéne - s ebből félek, baj lehet. Éber szemmel lássátok meg mind a baljós jeleket! Veszély les ránk! Ártó szándék, zord ellenség fenyeget! Egység kell most, összefogás; ha széthúzunk, elveszünk... És most jöjjön a beosztás. Essünk túl rajta, gyerünk!
|